messzire utazó

Nem lehet az életet úgy élni, hogy nincs meg bennünk az egyensúly. Én rengeteget, de rengeteget kompenzáltam az életem során. Voltak dolgok, amiket egyoldalúan közelítettem meg, és azt gondoltam az oké. 

forrás: championsproject.nz

Azonban pár hónapja egy támogatóm mutatott egy képet: Te whare tapa wha - A négyfalú ház modellje, a név maori eredetű. Ez a holisztikus egészségfelfogás négy alappillére - a test, a mentális/ érzelmi egészség, a családi kapcsolatok, a spiritualitás - a dolgok, amik egyensúlyban tartják azt. 

Amíg azt érzem, hogy a tavalyi évem a felébredésről szólt, majd arról, hogy sokkal szorosabb határokat kezdtem el húzni, addig az idei évemben inkább az erőt vélem felfedezni - és az egyensúlyt. 
Ha nincs erős alapja a háznak, akkor arra nem lehet semmit építeni. Sokat beszéltünk arról, hogy melyik résszel hogyan állok, és mindketten egyetértettünk abban, hogy nagyon erős alapot építettem a saját házamnak. 
Nem tudunk egy olyan házban élni, ahol az egyik oldal már éppenhogy összeroskad, és pont ugyanígy nem tudunk egy olyan életben sem élni, ahol nincs egy stabil alap egy bizonyos területen - mert az kihatással van a többire, és összességében a nagy képre is. 

A család mindig is nagyon közel állt hozzám, de ez úgy érzem még inkább hatványozódott az elmúlt két évben. Ez a gyökér, ahonnan jövök, ez adja az alapot. És rájöttem, hogy ez az egyik, ami igazán földel. Talán ez a legjobban. Nem tudom, hogy van-e olyan ember a bolygón, akinek rendben van az összes családi kapcsolata, de maga a tény, hogy képes vagyok lépést tenni azért, hogy megértsek, vagy kimondjak valamit, sokat lendít azon, hogy hogyan állok a saját családommal - azon, hogy sokkal valódibb legyen ez a fal. Azt érzem, hogy ennek érdekében a családomból sokunk tett egy lépést előre. 

Néhány éve nyitottabban beszéltem a spiritualitásomról, de azt veszem észre, hogy minél mélyebbre megyek benne, minél inkább jelentőségteljesebb, annál inkább lesz ez számomra is személyesebb. Annál inkább akarom ezt megtartani magamnak, és nem tenni nyilvánossá, mert ez marad az én kincsem. Viszont ebben a kérdésben is azt érzem, hogy erősek az alapok, mert megvannak a módszereim arra, hogy a spirituális oldalamat megéljem, arra, hogy erős kapcsolódást alakítsak ki - és ez mentes mindentől és mindenkitől. Tudom, érzem, látom, hogy nekem mi adja ezt meg, és ez csak az enyém. Ez mentes mindenféle divatirányzattól - mert ha valaki abban keresi a spiritualitást, akkor nem jó helyen jár. 

A testi egészséggel érdekesen állok. Nem azt mondom, hogy rosszul, csak, hogy vannak dolgok, amiket tanít nekem a test, (ami ugye alap, hiszen ezért van a testünk, hogy mutasson valamit) és itt is azt érzem, hogy egyre inkább a gyökerekhez megyek vissza. Amióta Új-Zélandon vagyok, az utóbbi 2 évben nagyon ritkán, vagy kb soha nem vagyok beteg. Vannak olyan időszakok, amik érzelmileg túlterhelnek, mint pl a magyarországi utam - azt gondolom, az egy pokolnehéz időszak volt (érthető okok miatt), és pluszban van egy olyan szokásom, hogy a rövid otthonlét alatt túl sok mindent próbálok belezsúfolni az útba - most is ez történt. Az elmúlt pár hónapban sokkal többet dolgozok azon, hogy erősebb törzset, törzsizmokat dolgozzak ki, hiszen ez ad egy nagyon jó alapot a futásaimhoz, a sétáimhoz - és ehhez még idő kell, hiszen erre nagyon keveset, vagy szinte sosem edzettem. De alap nélkül nem megy, ugyebár. És itt is az számít, hogy nekem mi a jó tempó, nem az, hogy másnak mi az. 

Érzelmi / mentális egészség: talán ez az egyik dolog, amivel kifejezetten sokat foglalkoztam az elmúlt két évben. A mentális egészség egy alap. Olyan emberként, aki abban nőtt fel, hogy a mentális egészsége a béka segge alatt volt, nagyon sokat léptem az utóbbi időszakban azért, hogy itt is adjak magamnak teret. Teret, ami soha nem volt. Teret, ami megtart. Ha valaki nem fogadja el a határt, amit meghúzok, akkor nem hezitálok, elengedem - mert az egészségem az első, és nem a kapcsolat. Legyen szó bármilyen kapcsolatról. (Hiszen, ha már itt vagyunk, bárki, aki azt mondaná, hogy őt nem érdekli, hogy téged hogyan érint az, amit mond, vagy tesz, vagy esetleg még ezek tetejébe bánt is - szóval, tettel, akkor az szerinted valóban szeret?) Ez egy nagyon nagy és radikális lépés volt számomra. C-ptsd-vel felnőve nem igazán ismertem a határok fogalmát, nem tudtam, hogy nekem is lehet-e egy ilyenem. DE LEHET. És kell is. A házam alapja nem volt stabil, amíg ez nem volt meg.

Összegezve, nem sokra vezet, ha csak egyoldalú megközelítéseket alkalmazunk. Ha mindenki csak a testi egészségre figyel "önszeretet" címkével, az ugyanúgy egy nulla, mintha semmit nem csinálnánk. És most nem leszólva, inkább bátorítva arra, hogy ne más legyen az első, te magad és az egészséged legyél az első. Mert más nem fogja ezt a házat felépíteni helyetted.