Mindig gondoltam, hogy a húszas éveim lesznek majd életem évei – ezért is akartam utazni, beletenni magam mindenbe, amit egyszer kigondoltam. Beleállni olyan dolgokba, amik elvárták tőlem, hogy kilépjek a komfortzónámból – de nagyon. Követni a pontokat a bakancslistámon, munkáról munkára váltani…
Majd' két hét távollét után sikeresen visszatértem a civilizációba. Egy új zélandi farmon önkénteskedtem mindentől távol (Opotiki városától másfél órányira), ahol sem térerő, sem internet, sem meleg víz, és néha még áram sem volt. Ezt az időszakot csupán két ember, két kutyus (Elfi és Frita), néhány…
Alig par hete dontottem ugy, hogy ujra felallitom a rutinjaimat. Persze ehhez volt segitsegem is, amiert nagyon halas is vagyok. De az utobbi nehany honapban ugy eltem, hogy a reggeli rutinom valahogy szetfolyt. Nem tartottam mar ugyanazt a rendszert, volt, hogy nem is csinaltam meg az egeszbol…
Egyik nap jott a felismeres, hogy ez volt az, ami kiszinezte az eletemet. Sokaig nem akartam ebbe beleallni, azt akartam, hogy ugyanolyan legyek mint barki – mindenki mas, es nagyon kemenyen harcoltam azellen, aki en magam voltam. Sokat irtam mar arrol a szakaszrol, amikor dontottem, hogy…
Rengeteg idot pocsekoltam arra, hogy megprobaljak megfelelni. Konkretan az elso 20-22 evemet. Ott volt ez a megfeleleskenyszer mindenhol az eletemben. Nem akartam bevallani, hogy nem hallom, amit mondtak, hogy nem ertettem tisztan a mondataikat, hogy nem tudok valamit, mert azzal voltam elfoglalva,…
Az egyik mentorommal arrol beszelgettunk, hogy valoban nem konnyu munkat vegzunk. Nem, nem ugy ertem, hogy szerencse kerdese lenne barmi is, hanem mert az emberek televannak eloiteletekkel az uzlettel kapcsolatban. Valamilyen szinten ilyenkor hatranybol indulunk, es meg is jegyeztem, hogy ez nem all…
