Az egyik mentorommal arrol beszelgettunk, hogy valoban nem konnyu munkat vegzunk. Nem, nem ugy ertem, hogy szerencse kerdese lenne barmi is, hanem mert az emberek televannak eloiteletekkel az uzlettel kapcsolatban. Valamilyen szinten ilyenkor hatranybol indulunk, es meg is jegyeztem, hogy ez nem all tolem olyan tavol.
Vilageletemben hatranybol indultam az atlaghoz kepest - a hallasserulesem miatt. Ez nem tantorit el a celjaimtol, sot. Erosebbe tesz. Emlekszem, mielott csatlakoztam a csapathoz, bennem is voltak ketelyek, de a sajat eletembol levonva a kovetkeztetest: ez meg nem ok arra, hogy ne csinaljam. Ez nem lehet ok arra, hogy ne csinaljam. Mara mar inkabb halat erzek a tortentek miatt, mert bar nehez ut volt (es persze most is az), de elkepeszto Sokat adott es tanitott. Bar szeretnem a gyogyulast, de semmikepp nem cserelnek senkivel, aki egeszsegesebb, mert tudom, hogy akkor nem lettem volna rakenyszeritve, hogy mindenben megtalaljam a jot. Hogy mindenbol kihozzam a legjobbat. Hogy megtanuljak az akadalyokbol lehetosegeket faragni.
Azt mondom, adott a lehetoseg. Hajlando vagyok tenni a celomert, hajlando vagyok a nehezsegek helyett valami mast latni, masra fokuszalni, es tudom, tudom, tudom, hogy JO helyen vagyok.
Hogy miert vagyok ennyire biztos magamban? Mert itt kezdtem el felismerni a sajat ERÕmet. Es a kuldetesemme tettem, hogy ebben segitek a csapatomnak is, azoknak az embereknek, akik ugy dontenek, hogy velem akarnak haladni az uton. Osszetorni a fejekben a lehetetlent.
Meg mindig ez a celom, es nem fogok tagitani, nagy dolgok vannak szuletoben!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gretanz.blog.hu/api/trackback/id/tr8015429866
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
