Mindig gondoltam, hogy a húszas éveim lesznek majd életem évei – ezért is akartam utazni, beletenni magam mindenbe, amit egyszer kigondoltam. Beleállni olyan dolgokba, amik elvárták tőlem, hogy kilépjek a komfortzónámból – de nagyon. Követni a pontokat a bakancslistámon, munkáról munkára váltani ahhoz, hogy kalandokat találjak. Sosem érdekelt az, hogy mások erről mit mondtak, most pedig már főleg nem ez mozgat. Abban 100%-ig biztos voltam mindig, hogy a kalandokat ...
Gyerekként imádtam a szabadság érzését. A lábamat a bicikli keréken, a szelet a bőrömön, a tempót, amivel hajtottam, magát az érzést, hogy most szabad vagyok és oda megyek, ahová akarok. Csak egy rövid ideig - Amíg anya azt mondta. Nem is egyszer történt, hogy elszöktem és messzebb tekertem, mint kellett volna. Aztán anya egy idő után már tudta, hogy mik a szándékaim, így jött is leellenőrizni, hogy tényleg csak a dombig megyek-e. Hát, mondanom sem kell, a ...
Nem lehet az életet úgy élni, hogy nincs meg bennünk az egyensúly . Én rengeteget, de rengeteget kompenzáltam az életem során. Voltak dolgok, amiket egyoldalúan közelítettem meg, és azt gondoltam az oké.
forrás: championsproject.nz
Azonban pár hónapja egy támogatóm mutatott egy képet: Te whare tapa wha - A négyfalú ház modellje, a név maori eredetű. Ez a holisztikus egészségfelfogás négy alappillére - a test, a mentális/ érzelmi egészség, a családi ...
Az elmúlt évben az egyik legfőbb mozgatórugóm, hogy kapcsolódjak önmagamhoz, az életfeladatomhoz, az, hogy mindenféle megfelelni akarás nélkül bele tudjak állni abba, aki valójában vagyok.
Amikor elkezdtem, akkor fogalmam sem volt, hogy mennyire mély ez az egész, hogy ha egyszer belelépsz, akkor teljesen elnyel. Mert akkor elkezdesz rálátni a mintákra körülötted a világban, a mintákra önmagadban. Arra, hogy sokan csak úgy tudnak kapcsolódni, hogy megfelelni ...
Majd' két hét távollét után sikeresen visszatértem a civilizációba. Egy új zélandi farmon önkénteskedtem mindentől távol (Opotiki városától másfél órányira), ahol sem térerő, sem internet, sem meleg víz, és néha még áram sem volt. Ezt az időszakot csupán két ember, két kutyus (Elfi és Frita), néhány boci, birkák és egy bika társaságában töltöttem. Elképesztő gyönyörű környezetben volt ez a hely, a hegyek között, ahol a nap is később kel fel ...
Az első képen a volt munkahelyemen használt jelvény látható, a másodikon pedig egy texasi lány üzenete, aki vendéglátásban dolgozik és teljesen siket. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy hogyan végzi a napi munkáját, de minden elismerésem neki, így ismeretlenül is!
Hallássérültként vendéglátásban dolgozni iszonyatosan nehéz. Nem csak arról van szó, hogy folyamatosan vissza kell kérdezni, hogy mindent értsen az ember, hanem folyamatosan készenlétben ...
Azután, hogy tavaly azzal szembesültem, hogy nem tudok többé egy szót sem papírra vetni, eltűnt az összes motivációm, életkedvem, majd úgy tűnt, hogy már többé köszönőviszonyban sem voltam a korábban felépített önfegyelmemmel - megálltam.
Lassítottam. Nem hoztak már lázba a könyvek. Nem hoztak lázba többé a tervek, az utazás. Egyáltalán nem érdekelt semmi. Nem akartam businesst. Nem akartam többé fejlődni semmiben, mert csak arra tudtam gondolni, hogy a ...
Miért gondolom így? Látom az embereken, hogy beszélnek módszerekről, a Titok, Ábrahám Hicks, mantrák, vizualizáció, agykontroll, és a többi. Oké, tegyük fel, hogy értem a lényeget, értem, hogy hogyan vonzom az azt életembe. De attól még ott lesz ugyanúgy magammal is szemben is egy elvárás, hogy ez könnyű, csak úgy kell éreznem, mintha már az enyém lenne. Felírom a célom, hogy mit akarok csinálni, mennyi munkából, és ebből mennyire akarom magam jól érezni.
Mindig tanultam. A pszichológiát 11 éves korom óta követem, olvasom, tanulmányozom. Emberek miértjeit, viselkedését, miért és hogyan asszociálunk valamire, miért reagálunk úgy ahogy, a világot megérteni próbáltam és választ találni. Végső soron csak azt találtam minden alkalommal, hogy mindenki a saját lényéből indul ki, mindenki a saját asszociációi, sérelmei miatt reagál úgy ahogy, a saját élményei miatt. Mindenkiben ott ...
Már korán észrevettem, hogy társaságban hamar elfáradok. Később derült csak ki számomra, hogy ez a folyamatos figyelem miatt van. Halláskárosultan figyelni egyáltalán nem ugyanolyan, mintha rendben lenne a hallásod. Ahhoz hasonlítanám, mint amikor füldugóval próbálod meg kitalálni, hogy mi folyik körülötted.
Többször hívtak figyelmetlennek, vagy kevésbé kompetensnek valamiben, holott fogalmuk sem volt róla, hogy mekkora figyelmet szenteltem arra, ...
Hónapok óta próbálom összetartani a dolgokat. Tavaly miután kiköltöztem, meggyászoltam az előző párkapcsolatomat, felépítettem a saját stabilitásomat - újra- csupán magamra támaszkodva, próbáltam orvosolni az összes anyagi felmerülő problémát, miközben az akkori munkahelyem stresszelt, mert ott újra találkoztam diszkriminációval - ezúttal nem csak a hallásom miatt, hanem a nemem miatt is - majd az ezzel való küzdés valahogy padlóra küldött. Sok volt, túl ...
Alig par hete dontottem ugy, hogy ujra felallitom a rutinjaimat. Persze ehhez volt segitsegem is, amiert nagyon halas is vagyok. De az utobbi nehany honapban ugy eltem, hogy a reggeli rutinom valahogy szetfolyt. Nem tartottam mar ugyanazt a rendszert, volt, hogy nem is csinaltam meg az egeszbol semmit. Nagyon maga ala boritott a tavalyi ev, ennyire meg sosem. De a lenyeg, hogy most ez ujra kiepult, kozben rajottem, hogy nekem a rugalmassaggal is szamolnom kell. Nem biztos, hogy mindig ugyanaz ...
Ugy ereztem ez az ev eleg sok valtozast hozott. A tavalyi ev feszultsegei iden kerultek felszinre. ...
Arrol irtam az elozo, veletlenul kitorlodott bejegyzesemben, hogy mennyit tanultam arrol, hogy elfogadjam magam. Tudom, ezt sokat feszegettem mar, de sokszor szembesulok vele, hogy meg kozel sem vagyok a vegallomason.
Ma reggel a mentorommal valo beszelgetes utan nagyon lelkes voltam. Nagyon szeretek vele konzultalni, mert ugy erzem, hogy nagyon jol tudja, hogy mi a jo nekem. Azt mondta, hogy folyamatosan jegyzetel, es azert, de szerintem nem csak azert. Jo benne. Es egyebkent is, ...
Egy ideje vivodtam mar magamban az arnyek-eneimmel, azokkal a reszeimmel, amik sokszor csak ugy felbukkantak bennem, es tul erosnek ereztem oket ahhoz, hogy tudjam kontrollalni. Ezek sokszor jottek fel, es keptelen voltam stabil, nyugodt, kiegyensulyozott maradni. Nem talaltam a belso nyugalmamat. Egy ido utan nagyon gyakoriva valt. Volt ennek egy csucspontja, majd elkezdett alabbhagyni.
Egyre ritkabban jottek elo, majd teljesen megszuntek. Ezek az enek mindenkiben benne vannak, hiszen senki ...
